A pokolba vezető út is csupa jó szándékkal van kikövezve, ezért érdemes megbízható GPS-t használnunk, ha útra kelünk. A bevett munkáltatói márka szlogenek sem mentesek az át nem gondolt frázisoktól, olyan „márkaígéretektől”, amelyek nem csak betarthatatlanok, de eleve féligazságokra épülnek. Jobb is, ha nem teljes egészében valósulnak meg, mert könnyű átesni velük a ló túloldalára – legalábbis ez következik a gondolatmenetből, amit nemrég a The Economist hasábjain olvastunk.
Az egyik ilyen elcsépelt kifejezés, hogy nálunk önmagad lehetsz, vagyis az egész valódat magaddal hozhatod a munkahelyre. A mögöttes szándék vitathatatlanul nemes: az üzenet az elfogadó, befogadó kultúrát idézi meg. Arról szól, hogy a szervezetnél mindenki felvállalhatja teljes identitását, senkit hátrány, megkülönböztetés nem ér amiatt, mert az átlagostól, vagy normálisnak elfogadottól eltérő vonzódásai, érdeklődése, identitása van. Mindez a 21. század harmadik dekádjában már alap kellene legyen, hiszen erre épül a sokszínű, diverz vállalati kultúra szerte a nyugati világban.
De ha a felszínes frázis valós tartalmát kicsit megkapargatjuk, láthatjuk, hogy valami mégsem stimmel ezzel az ígérettel. A teljes, valós énünk sokkal összetettebb, mélyebb annál, mint amire a szlogen utal. Az persze helyes, hogy például az átlagostól eltérő nemi identitásunkat nem kell többé titkolni, rejtegetni. De azt senki sem gondolhatja, hogy a magánéletünk és a dolgozói létünk, vagy, ha úgy tetszik, munkavállalói identitásunk egy az egyben megfeleltethető egymásnak. És nem is kell így lennie.
A munkahelyen professzionálisan akarunk teljesíteni, megfogalmazott elvárások vannak a vezetőink irányából és azt akarjuk, hogy magabiztos, hozzáértő, kompetens kollégának tartsanak. Nem tartozik viszont a kollektívára, hogy éppen bizonytalanok vagyunk a párkapcsolatunkban. Nem kérdezzük meg azt sem, hogy látta-e valaki a fél pár zokninkat, pedig otthon ezt minden reggel megtehetjük.
A munkahely, végső soron minden munkahely hierarchiára épül, és valamilyen körülírt, definiált célért találkoznak a munkatársak. Sok helyen egyenruhát viselnek a munkavállalók, vagy legalábbis valamilyen meghatározott dress-code szerint öltözködnek, mindez önmagában definiálja, hogy nem hozhatjuk be a teljes valónkat. A magánélet rejtett zugai csak minket illetnek, a szervezetnek nem kell, nem is lehet kezdenie vele semmit. Ezt kell figyelembe venni a munkáltatói márkaépítés során megfogalmazott márkaígéretek kapcsán. Ezért nem elég bemondani jól hangzó frázisokat, hanem olyan kutatásra épülő, validált értéküzeneteket kell alkotni, amik a létező valóságból gyökereznek. Olyat ígérjünk, aminek értelme is van. A frázisból annyi fontos: senkit sem érhet hátrány az identitása miatt, mindenkit elfogadunk. De az egész valónk jelentős részét tessünk az ajtón kívül hagyni.
Cikket írta: Bőhm Kornél
